António Félix da Costa, Mike Rockenfeller és Gary Paffett. Mi a közös bennük? Zandvoort különleges számukra.

Mi jut eszetekbe először, ha azt mondom Zandvoort?

António Félix da Costa: A strand.

Mike Rockenfeller: A kedvenc pályám.

Gary Paffett: Voltak idők, amikor utáltam a pályát, de közben szerettem is. Az a jó benne, hogy egy igazi régivágású pálya: nincsenek aszfaltozott bukóterek. A hibák nem maradnak büntetlenül, ez benne a legnagyobb kihívás és ezért szeretek ott annyira vezetni. 

Gary, azon kevesek egyike vagy akik azt mondják, hogy utálták a pályát. A legtöbb pilótának viszont a kedvenc pályája...

Gary Paffett: Akkor utáltam a pályát amikor sok balesetem volt ott. Ha jól emlékszem két egymást követő évben is negatív élményeim voltak Zandvoortban. Volt egy év a Forma-3-ban, amikor mindkét versenyen balesetem volt. Amiatt majdnem el is veszítettem a bajnoki címet. A DTM-ben volt ott egy balesetem Kristensennel és 2012-ben a bajnokságot ott veszítettem el, miután letessékeltek a pályáról. Ez egészen biztosan nem egy szerelmi történet.

António, abban egyetértünk, hogy a strand szép. De Zandvoortban az aszfalton is megmutatod magad. Mit gondolsz a pályáról?

António Félix da Costa: Ahogy Gary is mondta nincsenek aszfaltozott bukóterek, mint a mai pályák esetében. A pályák biztonságának fokozása természetesen nagyon jó dolog, de emiatt több hibát is megengedhet magának az ember. Zandvoortban viszont nem ez a helyzet. Hasonlít a Forma-1-es suzukai pályához. Ott is sokszor lefutnak a pilóták a szabadedzéseken a pályáról egy-egy hiba miatt. Szerintem ez lenne a természetes. Zandvoortban nagyon sok balesetet lehet látni a versenyek alatt, mivel a pálya nem tűri a hibát és büntet. Ez kell a nézőknek is. Ha a saját teljesítményemet nézem Zandvoortban, az első évemben a leglassabb voltam a pályán, tavaly pedig győztem. Versenyzői szempontból is a legélvezetesebb pálya az egész versenynaptárban. A tavalyi győzelmem miatt számomra még kedvesebb. 

Milyen érzés volt végre megszerezni az első DTM győzelmedet már a szezon első felében?

António Félix da Costa: Már az is nagyszerű volt, hogy pontokat tudtunk szerezni. Előtte is közel voltunk, de valami mindig hiányzott. Aztán hirtelen nyertünk. Na az ütött! Az első győzelem a DTM-ben egy különleges érzés, amit az itt versenyző srácok már régóta ismernek. Amikor egy fiatal pilóta a Forma-1-be vágyik, de az mégsem jön össze, a DTM egy kiváló alternatíva. Felhívtak, hogy nem fogok a Forma-1-ben vezetni, egyidejűleg pedig felajánlottak egy ülést a DTM-ben, aminek nagyon örültem. Időközben ez a feladat teljesen megszokottá vált, ennek ellenére mindig tartogat valami különlegességet. Ha pedig egy versenyt is tudsz nyerni, még többet akarsz!

Mike, 2011-ben pont itt Zandvoortban nyertél először a DTM-ben. Ennél azonban fontosabb az a második hely, amivel 2013-ban bebiztosítottad a a bajnoki címedet, ugye?

Mike Rockenfeller: Le kell szögeznem, hogy az itteni eredményeimtől függetlenül nagyon szeretek Zandvoortba utazni. Az első győzelem és az idő előtt megnyert bajnoki cím természetesen valami egészen különleges ízt ad a helynek. De nekem se csak pozitív élményeim vannak: 2014-ben már a zsebemben éreztem a győzelmet, amikor jött egy Safetycar fázis és az tönkretette a versenyemet. Nagyon sokat csúsztam hátra. De Zandvoort mindig az a pálya lesz számomra, ahol a győzelemért harcolhatok. A strand, az atmoszféra, a sok rajongó, az egész környezet... Zandvoort szerintem azok közé a pályák közé tartozik, ahova a DTM-nek a jövőben minden évben el kellene látogatnia. Mindegy melyik pilótát kérdezed, mindenki szeret itt versenyezni. 

Zandvoort a németországi helyszíneket leszámítva a legrégebb óta szerepel a versenynaptárban: 2001 óta minden évben van DTM verseny a homokdűnék között. Jó dolog ez?

Gary Paffett: Mindig sok néző jön ki a helyszínre. Számomra a hetes kanyar a legjobb kanyar az egész szezonban. Nyélgázon érkezel a domb tetejéről, az autó nyugtalan, be kell kanyarodnod, de nem is látod be teljesen a kanyart. Minden egyes alkalommal, amikor sikerül nagyon jól bevenni azt a kanyart, kiráz a hideg, annyira jó! Zandvoortban azonban nincs olyan kanyar, amit könnyű lenne bevenni, mindegyiknek megvan a maga trükkje: egyenetlenség, néhány kanyar mélyebben fekszik, néhány helyen homok vagy sóder van a pályán. És akkor még nem is beszéltünk a boxbejáratról! Nincs még egy ilyen pálya, ahol ilyen nehéz behajtani a boxba. Itt Zandvoortban semmi sem egyszerű, emiatt kedveli mindenki a pályát.

António Félix da Costa: A pályának van karaktere és ez különbözteti meg leginkább a többi pályától. 

Mike Rockenfeller: Nem szabad a homokról sem megfeledkezni. Egy nap végén - főleg ha az egy szeles nap volt - nagyon kell figyelned, hogy ne menj le nagyon az ideális ívről, mivel mellette elég sok a homok. Az utolsó kanyar is mindig egy nagy kihívás: padlógázzal keresztül a célvonalon, a DRS segítségével pedig a Tarzan kanyarban kifékezéssel előzöl. 

A pálya melyik szakasza tetszik nektek a legjobban?

Mike Rockenfeller: A gyors jobb kanyar a domb után. Az utolsó előtti kanyar is tök jó és az első kanyar, ahol a pálya lejt.

António Félix da Costa: Ugyanazokat a részeket szeretem, mint amiket Mike említett. De mindegyik kanyar különleges valamilyen szempontból. Különösen a sikán. 

Gary Paffett: Nekem is a hetes kanyar és a kettes. Ezeket általában nagyon érzem, miközben sokan nehézségekkel küzdenek ott. 

António Félix da Costa: Ott mindig érzem a rázókövet az ívbelsőn.

Gary Paffett: Pontosan erre gondolok én is. De ettől függetlenül jó kis kanyar!

A pályától függetlenül vannak helyek, ahol szívesen töltitek az időt Zandvoortban?

Mike Rockenfeller: A strandon, nem kérdés.

Gary Paffett: Center Parcs, a szabadidőpark a pálya mellett. Nem viccelek. A zandvoorti futam általában akkor van, amikor nyáriszünet van és a családom is elkísér. Nagyon jó cél Zandvoort a közeli strand miatt is. Persze csak ha az időjárás is kegyes. És Zandvoort nincs is messze Nagy-Britanniától. 

António Félix da Costa: Nagyon tetszik, hogy a pálya közel van a városközponthoz. Manapság a pályák messze vannak a településektől. Itt azonban kiugorhatsz egy kajára vagy egy italra, ez nagyon tetszik benne. 

Gary Paffett: Van egy olasz étterem egy boltokkal teli sétálóutca végén. Ott az étterem tele van versenyzők képével. Oda minden évben elmegyek legalább egyszer.

Mike Rockenfeller: Azt az éttermet én is ismerem. Mindig jó olyan helyre menni, ahol motorsport kedvelő emberek vannak. Nagyon várom már a hétvégét!